Gyakran ismételt kérdések

Az átfogó szexuális nevelés (angol szakkifejezéssel comprehensive sexuality education, CSE) a szexuális nevelés egy olyan megközelítése, mely - az életkoruknak megfelelő szinten - tudományosan megalapozott, tényszerű információkat ad át a tanulóknak a szexualitásról.

A Szexuális Egészség Világszövetségének WHO által is elfogadott nyilatkozata szerint a szexuális és reprodukciós egészség és jogok (SRHR - sexual and reproductive health and rights) része az információkhoz való hozzáférés joga, és az átfogó szexuális neveléshez való jog. „A szexuális ismereteket tudományos kutatások révén kell biztosítani és a társadalom minden szintjén akadálytalanul terjeszteni” - mondja ki a nyilatkozat.

A szexuális nevelés akkor korszerű, ha nemcsak a nem kívánt teherbeesést, illetve a szexuális úton terjedő betegségeket mutatja be (azaz nemcsak elrettenteni igyekszik), hanem segít a szexualitással kapcsolatos pozitív attitűd kialakításában és a tabuk eltávolításában. Az átfogó szexuális nevelés, ennek megfelelően, tudományosan megalapozott, tényszerű ismereteket közvetít a reproduktív szervekről, testrészekről, a szexuális aktusról, a terhességről, szülésről, fogamzásgátlásról, és a különféle kapcsolati és családformákról. Nem fél arról beszélni, hogy a szexualitásnak nemcsak a szaporodás lehet a célja, hanem az örömszerzés is.

Az átfogó szexuális nevelés a nemek közti egyenlőséget mint alapvető értéket szorgalmazza. Elveti a nemi alapú kettős mércét, azonos értékeket ad át a tanulónak nemtől függetlenül. A beleegyezés, kölcsönösség, kommunikáció fontosságának hangsúlyozásával hozzájárul a szexuális erőszak és zaklatás visszaszorításához. Az átfogó szexuális nevelés fontos a pornó káros hatásainak ellensúlyozása miatt is (mellyel egy átlagos tanuló már 9 éves korában találkozik).

Az átfogó szexuális nevelés nem terel a korai szexuális aktivitás felé (ami egyébként sem a szexualitásról vagy a fogamzásgátlásról elsajátított ismeretek függvénye). Tartózkodik a szexuálisan aktív és inaktív emberek megbélyegzésétól egyaránt. Célja abban segíteni a tanulókat, hogy (majd) tudatos, informált és biztonságos döntéseket hozzanak a kapcsolataik és a szexualitásuk felől. 

A 2021 júniusában elfogadott, “A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény” korlátozza a 18 év alatti fiatalok hozzáférését a homoszexualitással és a transzneműséggel kapcsolatos tartalmakhoz, illetve regisztrációhoz köti azon civil szervezeteket, akik szexuális felvilágosító tevékenységet folytatnának iskolákban.

Ezzel az összefoglalóval szeretnénk segíteni, hogy tisztába kerüljenek a törvény gyakorlati vonatkozásaival. 

Összefoglalónk a TASZ és a Budapest Pride jogi kisokosainak felhasználásával készült.

Röviden: Igen!

A köznevelési törvény az alábbiakkal módosult:

“A tanulók részére a szexuális kultúráról, a nemi életről, a nemi irányultságról, valamint a szexuális fejlődésről szóló foglalkozás megtartása során különösen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakra. E foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.”

A törvény szándékosan homályosan fogalmaz és hiányoznak belőle az egyértelmű jogkövetkezmények - egyértelmű célja, hogy a tanárok “öncenzúrázzanak”, és az esetleges felelősségre vonást elkerülendő, meg se említsék az LMBTQI témákat iskolájukban. Azonban az LMBTQ+ témákról beszélő tanár magatartásának nincsenek szankciói, és a gyermekjogi, köznevelési alapelveket figyelembe véve nem követ el jogellenes cselekményt az, aki a jövőben is érinti ezeket a témákat!

A törvénymódosítás tartalma ugyanis szembemegy számos ponton a gyermekvédelmi illetve a köznevelési törvénnyel. Például :

a köznevelési törvény kiemeli, hogy a tanulónak joga van arra, hogy személyiségi jogait a nevelési-oktatási intézmény tiszteletben tartsa.

A tanulónak joga van továbbá a szabad véleménynyilvánításra, valamint arra, hogy a meggyőződését tiszteletben tartsák.

A köznevelési törvény jogot biztosít a tanulóknak arra is, hogy részükre az állami iskola egész pedagógiai programjában és tevékenységében a nevelés-oktatás során a tájékoztatás nyújtása és az ismeretek közlése tárgyilagosan és többoldalú módon történjék.

A pedagógusnak kötelezettsége, hogy munkája során gondoskodjon a gyermek személyiségének fejlődéséről, ennek érdekében tegyen meg minden tőle elvárhatót, figyelembe véve a gyermek egyéni helyzetét is; egymás szeretetére és tiszteletére, a családi élet értékeinek megismerésére és megbecsülésére, együttműködésre nevelje a tanulókat; a gyermekek, a tanulók és a szülők, valamint a munkatársak emberi méltóságát és jogait maradéktalanul tiszteletben tartsa, javaslataikra, kérdéseikre érdemi választ adjon, az ismereteket tárgyilagosan, sokoldalúan és változatos módszerekkel közvetítse.

Tehát ezek alapján a tanárnak nem csak joga, de kötelessége is teljes tájékoztatást nyújtania a gyermeknek egészséges személyiségfejlődéséhez, többek között LMBTQI témákban is.

Összefoglalónk a TASZ és a Budapest Pride jogi kisokosainak felhasználásával készült.

Az új szabályok szerint szexuális felvilágosításról szóló foglalkozások „nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.” Ahogyan a többi új rendelkezésnél sem, itt sem adott támpontot a jogalkotó arról, hogyan valósul meg ezek „népszerűsítése”. Szakértők egyetértenek abban, hogy a szexuális irányultság nem változtatható meg, vagyis a homoszexualitás, a transzneműség „népszerűsítése”, de az LMBTQ+ emberek létezésének említése sem eredményezheti azt, hogy több lesz az LMBTQ+ identitású gyerek. Ahogyan fentebb kifejtettük részletesen, a gyermekvédelmi és közoktatási szabályok és gyermekeket és tanulókat megillető jogok csak akkor tudnak maradéktalanul megvalósulni, ha a tanulók továbbra is sokoldalú, tárgyilagos szexuális felvilágosítást kapnak. A törvény módosítása következtében “szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószerfogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást” csak meghatározott személyek tarthatnak. Ilyen foglalkozást csak az intézmény alkalmazottja, iskolaorvosa, megállapodással rendelkező állami szerv, illetve a miniszter által nyilvántartásba vett személy vagy szervezet tarthat. Ez azt jelenti, hogy az intézmény tanárai továbbra is tarthatnak szexuális felvilágosító órát, és ott beszélhetnek LMBTQ+ témákról is. A foglalkozások tartására jogosult civil szervezeteket nyilvántartásba vevő szerv még nem lett kijelölve, a szabályozás nem lett megalkotva, ezért hivatalosan jelenleg kizárólag iskolai dolgozók tarthatnak ilyen foglalkozásokat.

Összefoglalónk a TASZ és a Budapest Pride jogi kisokosainak felhasználásával készült.

A törvény elfogadása óta nem tudunk olyan tanárról, akit jogi felelősségre vontak volna, hiszen a törvény megszegéséhez nem fűződik közvetlen szankció. Ennek ellenére elképzelhető, hogy intézményvezetői nyomásgyakorlással megpróbálják rávenni a pedagógust, hogy kerülje ezeket a témákat, de fontos tudni, hogy az intézményvezető ezzel messze túllép a hatáskörén. Ilyen, és ehhez hasonló esetekben több szervezettől is tud ingyenes jogi segítséget kérni:

A Háttér Társaság (LMBTQI jogvédő szervezet) jogsegélyszolgálata: jogsegely@hatter.hu

A TASZ (civil jogvédő szervezet) elérhetősége: tasz@tasz.hu

A Magyar Helsinki Bizottság (civil jogvédő szervezet) elérhetősége: helsinki@helsinki.hu

Összefoglalónk a TASZ és a Budapest Pride jogi kisokosainak felhasználásával készült, amikben további, részletesebb információkat és törvényi hivatkozásokat találhatnak a témával kapcsolatban:

https://tasz.hu/homofob-propagandatorveny-kozoktatas-ovodak-iskolak

https://budapestpride.hu/szervezeti-kisokos

A CSÉN nem beszél a férfiak és nők közötti hasonlóságokról (csak a különbözőségekről- biológiai/pszichológiai/kulturális?!), amely a nemek közötti kölcsönös megértéshez elengedhetetlen lenne; és homogén társadalmi csoportokként kezeli a nők és a férfiak kategóriáját, figyelmen kívül hagyva ezen társadalmi csoportok belső összetettségét, sokszínűségét, nem csak szexuális irányultság, de számos más társadalmi különbözőség mentén is.

Nincs együttgondolkodás az elköteleződésről, a hűségről, hiszen egyedüli, követendő normaként a szerzők a házasságot nevezik meg, amit a gyerekvállalás feltételének is tartanak. Ennek az értelmezésnek a hatására az élettársi kapcsolatban vagy egyedülálló szülő által nevelkedett gyermekek másodrangúnak érezhetik magukat, hasonlóan az azonos nemű párok által nevelt gyermekekhez.

A tantervek a kamaszkori szexualitást veszélynek, kerülendőnek, zsákutcának, devianciának állítják be, nem veszik figyelembe és nem tartja legitimnek a fiatalok – legyenek bármilyen szexuális irányultságúak vagy nemi identitásúak – valós tapasztalatait („A szex és a házasság. A szex helyének miért a házasságban kellene lennie?”) A fiatalkori szexualitás jelentőségéről, szerepéről, jellemzőiről hasznos volna ezen az elítélő, megbélyegző keretrendszeren kívül együtt gondolkozni, ami ugyancsak kimaradt a kerettantervből.

Üdvözlendő, hogy a családon belüli erőszak és a kortársbántalmazás fogalmai is megjelennek, és hasznos volna külön kitérni a homofób és transzfób iskolai erőszak kérdésére, amiről külön nem esik szó a dokumentumokban.

A termékenységtudatos szemlélet átadása megjelenik, továbbá a gyermek, mint ajándék (a megtermékenyítés csodája), ennek mentén az életvédelem, magzatvédelem –a magzati élet megismerésén keresztül (fogantatástól számított emberi élet értéke), a nem kívánt teherbeesésről, a születésszabályozás eszközeiről, módszereiről, az abortuszról, kizárólag a „művi terhességmegszakítás lelki és fizikai veszélyeinek megismerése” keretezésben, illetve abortusz-megelőzés/abortuszprevenció címszó alatt beszél; a nők saját testük feletti önrendelkezési joga nem szerepel a témák között.

A természetes családtervezési módszerekről több évfolyamon is beszélnek a dokumentumok, nincsen azonban említés szexuális és reprodukciós jogokról, a magzat és a nő (életvédelmi?!) évtizedek óta fennálló „vitáról”.

A válás és a mozaikcsaládban élés sajátos nehézségei, mint téma megjelennekk, azonban kizárólag ebben a negatív konnotációban; nem mint értéksemleges, társadalmunkra jellemző társas együttélési/különválási dinamikák, hanem valami, ami nem jó és feszültségkezelési problémákat jelent.

A gyemekvállalás, termékenység témakör több alkalommal, bőven kifejtve, altémákra lebontva, szemléltető eszközökkel, alaposan kidolgozva jelenik meg minden évfolyamon. Ezzel szemben a saját, egyéni (én)határaink védelméről, a határsértő magatartásokról, a megküzdési/reagálási stratégiákról kifejezetten szexuális értelemben; az erőszak, a szexuális erőszak, érzelmi/fizikai/lelki bántalmazás felismeréséről, az azokkal való megküzdésről, a testi integritásról, az önrendelkezési jogról egy-egy címsor van jelen, jelzés értékkel („Szexuális érzelmek, vágyak és határok felállítása és megosztása a társsal. Segítség keresése és igénybevétele” szerepel a 11-12. évfolyamon, ill. „Szexuális bántalmazás, pornográfia, prostitúció”, mint téma)

A CSÉN kifejezetten bináris rendszerben gondolkodik a nemekről, férfi és nőről beszél, anyáról és apáról; a születéskori, biológiai nem az alap értelmezési kategóriája; nem is említ ezen a keretezésen kívül mást.

A dokumentumokra (1-4.; 5-8.; 9-12. évfolyam külön) jellemző a szexualitással kapcsolatos fogalomzavar; a nemi szerepek, biológiai nem, genetikai nem, társadalmi nem, nemi identitás, gender fogalmainak pontatlan, zavaros, értelmezhetetlen használata; valószínűsíthető, hogy a szerzők a „nemi identitás” alatt egyben a szexuális irányultságot is értik, és a családi életre nevelés feladatának tekintik, hogy visszaszorítsák az azonos neműek közötti szexuális és érzelmi kapcsolatokat.

A dokumentumok azt sugallják, hogy csak a férf-nő párkapcsolatára épülő családok normálisak, csak az ilyen típusú családokban lehet egy gyermek boldog, nem beszél az ettől a mintától eltérően szerveződő együttélési formákról (legyen az elvált szülő egyedül neveli gyermekét helyzet, vagy azonos nemű párok által nevelt gyermekek).

A dokumentumok a párkapcsolatok kapcsán következetesen a férfi-nő kapcsolatról, az intézményesített párkapcsolatok esetén pedig házasságról beszélnek figyelmen kívül hagyva, hogy a leszbikus, meleg és biszexuális emberek ugyanúgy alkothatnak párkapcsolatokat, illetve az ő részükre is rendelkezésre áll a hosszútávú elköteleződést és felelősségvállalást jelentő, a házassághoz hasonló jogokkal és kötelezettséggel járó családjogi intézmény, a bejegyzett élettársi kapcsolat.

A genetikailag (biológiailag) férfi vagy női nemű tanulók férfi vagy női identitásának erősítését tűzi ki célul – kizárólag a heteroszexuális és cisznemű férfiakra vagy nőkre gondolnak – („Nővé és férfivá válás az önnevelésben”), így a nem heteroszexuális, a biológiai nemükkel nem egyező társadalmi nemű (transznemű), valamint a férfi-nő bináris felosztáshoz nem illeszkedő (interszexuális, non-bináris) tanulók nem kapnak segítséget, elfogadást, támogatást nemi identitásuk, szexuális irányultságuk, illetve nemi jellegeik megerősödésében.

Nem kerülnek kifejezett feldolgozásra a tanulók leszbikus, meleg és biszexuális emberekkel kapcsolatos esetleges előítéletei, ellenérzései reflektálatlanul maradnak, így nem teljesül a Nemzeti Alaptanterv azon célkitűzése, hogy az iskolai oktatás segítse a kölcsönös elfogadás mint alapérték és képesség kialakulását.

Hiányzik a szexuális irányultsággal, illetve nemi identitással kapcsolatos objektív tájékoztatásnyújtás, valamint azon szükséges információk, védelem és támogatás a tanulóknak és a hallgatóknak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy szexuális irányultságuknak, illetve nemi identitásuknak megfelelően élhessenek.

Szülőtársakkal „összebeszélve”, egyeztetve jelezhetem az osztályfőnöknek, hogy igény van egy CSÉN keretein túlmutató tájékoztatásra, csoportmunkára.

Iskolaigazgatónál jelezhetem az igényt, akár megnevezve olyan szervezeteket, programokat, szakembereket, akik kompetensek és kínálnak korosztály specifikus edukációs programokat.

Szülői Munkaközösségi Találkozón a szülők, majd az iskola vezetése előtt napirendre vihetem a témát, felsorolva olyan szervezeteket, programokat, szakembereket, akik kompetensek és kínálnak korosztály specifikus edukációs programokat (lásd: milyen szervezetekhez fordulhatok segítségért?)

A tanárok gyakran a szülők feltételezett ellenkezésétől tartva nem foglalkoznak a szexuális nevelés témájával, pedig az UNICEF megbízásából készült reprezentatív felmérés is azt igazolja, hogy az emberek 82%-a szerint a pedagógusoknak is részt kellene vennie ebben a munkában.