Gyakran felmerülő és sokszor aggodalommal átszőtt kérdésként merül fel a szexuális edukációval kapcsolatban, hogy “mégis milyen kortól érdemes, “szabad” szexedukációt tartani a gyerekeknek”. A szülők gyakran tanácstalanok, hogy melyik életkorban miről és hogyan érdemes beszélni a gyerekeikkel, nem ártanak-e, ha túl korán kezdik a szexedukációt, illetve bizonytalanok lehetnek abban is, hogy megfelelő módon adják-e át az információkat.
A szülőkben jellemzően a pubertárs kor kezdetén merül fel az igény, hogy beszéljenek a szexről a gyerekeikkel, azonban fontos, hogy a megfelelő információk, a szexualitáshoz kapcsolódó készségek és attitűdök megszerzése megelőzze a szexuálisan aktív időszak kezdetét, azaz, hogy a szexedukáció valóban prevencióként tudjon megvalósulni. Számos edukációs hatékonyságot vizsgáló kutatás is alátámasztja, hogy a szexuális nevelés akkor a leghatékonyabb, ha a szexuális tevékenység megkezdése előtt és korán elkezdődik. Megjelenhet azonban az a félelem is szülőkben, hogy a korán elkezdett szexedukáció korai szexuális aktivitáshoz vezethet. Azonban a kutatások épp az ellenkezőjét mutatják. A korán elkezdett és életkornak megfelelően végzett szexedukáció hozzájárul a tudatosabb szexuális élethez, a jobb döntéshozatalhoz és gyakran jár együtt azzal, hogy a gyerekek későbbi életkorban szereznek először szexuális tapasztalatot.
Tehát lehetőleg korán. De mégis mikor, mi a korán?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hangsúlyozza, hogy a szexuális nevelés a születéstől pillanatától kezdődik, mivel a szülők és a család már ekkortól kezdve az emberi testre és az intimitásra vonatkozó üzeneteket közvetítenek a gyermekeiknek. Azaz elkezdődik a szexuális edukáció. Éppen ezért a tudatos szexuális nevelést is ekkortól érdemes elkezdeni, a gyermekek elsődleges életterében, a családjukban. A korai alapok kiépítése és a tanulásnak a fejlődés szempontjából megfelelő tartalommal való felépítése kulcsfontosságú az egészséges szexualitást támogató ismeretek, attitűdök és készségek hosszú távú fejlesztéséhez. Ehhez a korai, informális szexuális neveléshez idővel, akár óvodás kortól, formális, szakemberek által végzett szexedukáció is társul, segítve a megfelelő készségek és attitűdök kialakulását, kiegészítve, szükség esetén kiigazítva a már megszerzett információkat.
Természetesen a szexuális edukáció tartalmát és céljait tekintve nagyon eltérő lesz egy-egy életkorban. Míg 4 éves kor alatt a szexuális nevelés főleg a testrészek megnevezését, mások és a saját testünk tiszteletben tartását, a szeretet különböző típusainak megismerését, a szexuális identitás kialakulásának támogatását jelenti, addig óvodás korban már megjelenik a nemet mondás, a segítségkérés, a termékenység és reprodukció különböző folyamatainak alapismeretei és a nemi identitás megszilárdulása is. Az ebben az időszakban a gyerekekben természetes módon megjelenő kiváncsiság, a világ felfedezése és megértése iránti vágy számos lehetőséget ad ezeknek a témáknak a felvetésére, átbeszélésére, a kérdéseik hiteles megválaszolására. Hiszen kihez ne szegezett volna már az óvodás gyereke szexualitáshoz kapcsolódó, könnyebb vagy épp izzasztóbb kérdést: "Anya, neked mi van a lábad között?", "Mi az a két kemény dolog a kukacom alatt?", "Honnan jön a baba?", vagy épp a klasszikust: "Hogy kerül be anya hasába a baba?".
A kisiskolás korban (6-9 évesek) a gyerekek elkezdhetnek ismerkedni a nemiség kérdéseivel, a biológiai különbségek mellett megtanulják megkülönböztetni a szerelemhez és a barátsághoz kötődő érzéseiket. Átbeszélésre kerülnek a családalapítással kapcsolatos mítoszok, a szexualitás pozitív hatásai és a gyermekek szexuális jogai, a biztonságukhoz szükséges lépések. Kiemelten fontos lehet ez utóbbi az internethasználatból fakadó nehézségek és kockázatok miatt is, mint pl. a beszélgetést kezdeményező vagy épp fotót küldő idegenek, vagy a pornóhoz való könnyű hozzáférés.
Kiskamasz korukban (9-12 év) további információkat szereznek a reproduktív egészségről, a fogamzásgátlás különböző módjairól, a menstruáció és a magömlés szerepéről, a serdülőkori változásokról, valamint ezek összefüggéseiről. Fontos, hogy támogatást és információt kapjanak ahhoz a tanulási folyamathoz, amelyben tudatosíthatják, hogy az intimitás és a magánélet igénye, a szexuális fejlődés üteme egyénileg különböző. Szükséges támogatni azoknak a készségeknek a kifejlődését és megszilárdulását, amelyek a szociális és romantikus kapcsolatokhoz, a határok és vágyak kommunikálásához szükségesek.
A 12-15 éves kor közöttiek számára fontos készség többek között a szexuális élmények igenlésének vagy elutasításának tudatos eldöntése, a szexualitásról való nyílt kommunikáció fejlesztése, a megfelelő és valid információk megszerzése a biztonságos és élvezetes szexuális élethez, illetve a nemi identitás és a szexuális orientáció sokszínűségének elfogadása, tisztelete és megértése. Sok esetben ez az életkor már az első szexuális élmények időszaka, így kiemelten fontos, hogy ekkorra a gyerekek minél több hiteles és átfogó információval rendelkezzenek a szexualitásról. Egy 2014-ben végzett magyar vizsgálatban például azt találták, hogy a 9. osztályos lányok 26%-a, míg a fiúk 34%-a létesített már szexuális kapcsolatot.
A 15 éves kor föllötti fiataloknál célként jelenik meg mindezek mellett a pszichés változások megértése a pubertásban, a valóság és a média közötti különbségek felismerése és kritikus szemlélése, a tájékozott döntések elősegítése, valamint azon attitűdök megerősödése, amelyek a partner és a saját szexuális egészség iránti felelősség internalizálását teszik lehetővé.
A szexuális nevelés tehát otthon, a családban kezdődik és megalapozza a gyerekek szexualitásról alkotott képét. Ha kiskoruktól kezdve beszélhetnek és kérdezhetnek a szexualitásról, az segít megérteniük, hogy a szexualitás az élet egészséges és fontos része, megalapozza a tudatosabb döntéshozatalt, valamint a szexpozitív szexuális nevelés, a nyílt és őszinte beszélgetések megerősítik a gyerekeket abban is, hogy fordulhatnak a szüleikhez a kérdéseikkel és kétségeikkel.
Fontos azonban, hogy a szexualitásról való beszélgetés nem egyszeri beszélgetés, sokkal inkább egy folyamat, amely az évek alatt folytatódik és fejlődik, egyre mélyebb megértést, több ismeretet és nagyobb tudatosságot téve lehetővé.
Felhasznált irodalom
Fábián & Simich (2006). Meglévő és működő modellprogramok, iskolai szexedukációs események értékelése. OEFI 2006.
Goldfarb, E. S., & Lieberman, L. D. (2021). Three decades of research: The case for comprehensive sex education. Journal of Adolescent Health, 68(1), 13-27.
de Graaf, H., Vanwesenbeeck, I., Woertman, L., Keijsers, L., Meijer, S., & Meeus, W. (2010). Parental support and knowledge and adolescents’ sexual health: Testing two mediational models in a national Dutch sample. Journal of Youth and Adolescence, 39, 189-198.
Kater, K. J., Rohwer, J., & Londre, K. (2002). Evaluation of an upper elementary school program to prevent body image, eating, and weight concerns. Journal of School Health, 72(5), 199-204.
Mark, N. D., & Wu, L. L. (2022). More comprehensive sex education reduced teen births: Quasi-experimental evidence. Proceedings of the National Academy of Sciences, 119(8), e2113144119.
Németh Á. & Költő A. (2014): Egészség és egészségmagatartás iskoláskorban. Health Behaviour in School-aged Children (HBSC): A WHO-collaborative Cross-National Study National Report 2014. http://mek.oszk.hu/16100/16119/16119.pdf
Pick, S., Givaudan, M., Sirkin, J., & Ortega, I. (2007). Communication as a protective factor: evaluation of a life skills HIV/AIDS prevention program for Mexican elementary-school students. AIDS Education & Prevention, 19(5), 408-421.
Ramírez-Villalobos, D., Monterubio-Flores, E. A., Gonzalez-Vazquez, T. T., Molina-Rodríguez, J. F., Ruelas-González, M. G., & Alcalde-Rabanal, J. E. (2021). Delaying sexual onset: outcome of a comprehensive sexuality education initiative for adolescents in public schools. BMC Public Health, 21, 1-9.
World Health Organization (WHO) Regional Office for Europe and BZgA. (2010). Standards for Sexuality Education in Europe: A Framework for Policy Makers, Education and Health Authorities and Specialists. Köln: BZgA.